Édes anyanyelvünk verseny

Édes anyanyelvünk nyelvhasználati verseny

Tisztelt Olvasó!
Azon az oldalon köszöntöm Önt és hálás vagyok érdeklődéséért, amely olyan versenyt népszerűsít és arról ad tájékoztatást, ami nekünk, sátoraljaújhelyieknek nagyon kedves és ezzel együtt rendkívül fontos. Ennek tiszteletére 45. alkalommal rendeztük 2017 őszén az Édes anyanyelvünk országos nyelvhasználati verseny Kárpát-medencei döntőjét.

1998-ban, amikor a város vezetője lettem, ez volt az első olyan esemény, ahol a nyilvánosság előtt kellett beszédet mondanom. Első alkalommal is átéreztem a súlyát annak, hogy nem „akárkik” jelenlétében szólhatok majd. Minden egyes megjelenés megtiszteltetés számomra. S higgyék el, ez ’98 óta semmit sem változott. Az egyik legnagyobb odafigyelést és felkészülést igénylő rendezvény számomra minden év őszén „az anyanyelvi verseny”. A nyár végeztével már nagyon várom. Várakozással tekintek a felkészítő tanárokkal, a bíráló bizottság tagjaival történő találkozások elé. A sok diák érkezése, akik határon innen és túlról jönnek, számomra mindig nagy öröm. Varázslatos hangulata van a nyitó gálának a Latabár Színházban, a szóbeli és írásbeli versenynek a különböző helyszíneken, de ami számomra rendkívül megható, az a vasárnap reggeli eredményhirdetés Széphalmon az öreg fák alatt, Kazinczy sírjánál, A Magyar Nyelv Múzeumának szomszédságában. Ezekben a napokban Sátoraljaújhely nemcsak Zemplén, hanem az anyanyelv fővárosa is.

Büszke vagyok arra, hogy a négy és fél évtized alatt politikai rendszerektől, kormányoktól függetlenül ez a megmérettetés továbbra is rendkívül sikeres. Hol is lehetne nagyobb létjogosultsága ennek, mint Kazinczy földjén? Ez a verseny a mienk, a magyarságé, Zempléné, Sátoraljaújhelyé.

Tisztelt Olvasó!

Bízom abban, hogy ékes anyanyelvünk, amelyen imádkozunk, álmodunk és beszélünk, az idők végezetéig megmarad nekünk, amihez az újhelyi verseny kiváló társ a jövő nemzedékének és nekünk, jelenben élőknek egyaránt.

Engedjék meg, hogy ezekhez a sorokhoz kapcsolódva kérjem, csatlakozzanak az anyanyelv „őrzőihez”, s kérem, minél többen vegyenek részt versenyünkön akár felkészítő tanárként vagy diákként. Végezetül kitüntető figyelmükbe Kazinczy Ferenc gondolatait ajánlom:

„A nyelv egyik legféltőbb kincse, egyik legfőbb dísze a nemzetnek, s a nemzeti léleknek mind igen szép képe, mind hív fenntartója s ébresztője.”