Búcsúzunk

Iskolánk, az SZSZC Sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos, Technikum, Szakképző Iskola és Gimnázium mély fájdalommal és megrendültséggel búcsúzik dr. Kováts Dánieltől, Dani bácsitól.

A hányattatott sorsú ifjú tanár, ahogy Egy napi járóföld című művében írta, 1961-ben került, váratlan fordulatként Sátoraljaújhelybe, ugyanis a Kossuth Lajos Gimnázium igazgatója, Zilahi Ferenc megkereste és tanári állást ajánlott számára: „Ezzel lezárult első harminc évem, küzdelmes élszakaszom. A második 30 év a hivatásom szolgálatáról szólt.” E hivatás szolgálatából az iskolánkban töltött 13 év alatt az osztályfőnökség, az igazgaztóhelyettesei tevékenység mellett például a nyelvi laboratórium létrehozása fűződik a nevéhez. A Kazinczy-kör nevet viselő helytörténeti szakköre több éven keresztül adta ki iskolai folyóiratként a Krónikát. E kör szakkörösei közül több olyan tanítványa van, akik később hivatásukká választották a néprajzot. Emellett meghatározó személyiségévé vált a város kulturális életének is. Azok közé tartozott, akik útjára indították az „Édes anyanyelvünk” országos középiskolai nyelvhasználati versenyt, amelynek a továbbiakban valamennyi alkalommal részese volt. Kazinczy, a „szent Szellem” szavaival: „Ha valamely ösvényen elindultunk, szép rajta fénnyel haladni s a legfőbb pontig jutni.” Az anyanyelvi verseny 35. évfordulóján, a Díszünnepség ünnepi szónokaként szólt arról, hogy ki mindenki állhatna itt –helyette -, s szólhatna a résztvevőkhöz: „állhatna itt egy miniszter”, „egy jeles alkotó”, „egy tudós”, de „Magam nem vagyok híres közéleti személyiség, író vagy tudós. Tanárember vagyok…” Mi azonban tiszteltük, becsültük s nagyon szerettük „miniszterként”, alkotóként, tudósként, tanárként, de legfőképpen EMBER-ként. „A siker – jó, ha tudjuk – nem a tapssal mérhető elsősorban, hanem azzal, hogy szavaink nyomán történik-e valami jó.”